Miklósy Péter, szolnoki plazmaadó hős

„Magánemberként és foglalkozásomból adódóan is azt éreztem és érzem, hogy segítenem kell!”

Miklósy Péter mentőápoló, aki civilben a szolnoki Plazma Center 18-szoros plazmaadója, vállalkozott arra, hogy megosztja velünk és Veletek az eddigi tapasztalatait. Fogadjátok szeretettel Péter történetét!

Mindig is a gyógyítás és segíteni akarás hajtott, ezért is lettem mentőápoló. A szakmámból adódóan tudom, hogy mekkora szükség van arra, hogy az emberek odafigyeljenek egymásra és segítsék egymást, amivel csak tudják. Mielőtt 2015-ben mentőápoló lettem, rendszeres véradó voltam és vagyok azóta is, emellé jött be a plazmaadás is. Magánemberként úgy érzem, én ezekkel tudok segíteni.

A foglalkozásod megválasztásában nyilván az is szerepet játszott, hogy nincs sem tűfóbiád és a vér látványa sem riaszt, de ezzel nem mindenki van így. Mit tanácsolsz azoknak, akiknek ellenérzéseik vannak ?

Csak bátorítani tudom mindazokat, akik vér- illetve plazmaadással szeretnének másokon segíteni, hiszen egyáltalán nem olyan fájdalmas, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. A szervezet ráadásul felfrissül, önmagában ez is jó érzés, de összeadódik azzal a jó érzéssel is, amit az a tudat okoz, hogy igen, ma is segítettem valakinek, még ha csak ezzel is. A páromat is az én példám sarkallta arra, hogy plazmaadó legyen, ráadásul úgy, hogy én nem szoktam hangoztatni a meggyőződésemet, egyszerűen csak aszerint próbálok élni, amiben hiszek.

Le a kalappal előtted! Fiatal korod ellenére komoly és céltudatos vagy.

Alapvetően igen, de azért van vicces oldalam is. Például szerintem azért is jó, hogy plazmaadó vagyok, mert segít odafigyelnem a megfelelő táplálkozásra. A sovány húsok fogyasztása és a zsíros-cukros ételek mellőzése abban is segít, hogy nyárra leadjak egy pár kilót.

Nagyon köszönjük Péter, hogy megosztottad velünk Te is a történetedet, és azt is köszönjük Neked – ezúton is –, hogy velünk együtt segítesz mások életminőségének javításában.